Nem sikerül mostanában | Smink és az én viszonya

Mindent elterveztem, hogy mikor kelek fel, meddig fogok készülődni és mennyi időt hagyok magamnak a sminkelésre és ez így tökéletes reggeli beosztásnak tűnt. Úgy aludtam el, hogy nyugodt voltam, bármennyire is nem volt kedvem a másnaphoz, de tudtam, hogy legalább jó emberekkel leszek körbevéve és mostanában már ez is öröm számomra.

Másnap van: 1 óra szundiztatás után, másztam ki az ágyamból, semmi nem jó. Ez így nem lesz jó! Miért tervezek, ha sose tudom betartani, miért vagyok annyira szerencsétlen és iszonyatosan fáradt, mintha minden nap 16 órát húznék le egy bányában... Nem értem. Irodában dolgozom, napi 8-10 órát és általában 7 órát alszom is hozzá, ami sosem bizonyul elégnek ezért 3 naponta be kell iktatnom egy masszívabb szundítást vagy kikészülök teljesen és zombiüzemmódban vagyok egész nap. Vicc!

Visszatérve a reggelemhez, semmi sem úgy történt, ahogy elterveztem. Próbáltam 20 perc alatt elkészülni, mert a bátyám nagyon pontos ember, inkább előbb indul el és vár, de nem szeret késni. Én is ilyen voltam mindig, de mostanában valahogy ez megváltozott és ez nagyon nem tetszik.

A sminkemnek úgy kezdtem neki mintha 1 órám lenne még hátra, szép lassan, komótosan és persze részletesen. Amikor ilyen kevés időm van mindig csak a szemöldökömnek és a szempilláimnak állok neki, mert tudom, hogy reálisan erre van időm. De most, mint aki életében először sminkeli ki magát és naivan azt hiszi neki erre lesz ideje. Alapozás, korrektorozás, szemöldök, szemhéj....és nagyjából ekkor már csörgött a telefonom, hogy itt van. Semmi értelme nem volt, de legalább minden percemet elvitte.

Szépen akartam kinézni, de minek? A közjegyzőnek, aki fel se nézett ránk egész idő alatt, csak akkor amikor kérdeztem valamit és fontosnak tartotta, hogy rosszallóan rám pillantson? Simán elindulok reggel smink nélkül dolgozni, mert ebből már kinőttem, hogy ne tudjam szépnek látni magamat kencék nélkül is. Bezzeg a közjegyző, hozzá talpig sminkben kell mennem és valamiért ez átgondolatlanul is vezérelt. Lehet, hogy semmi értelme, de ez van...

Örökösödtem és közben elment az egész nap, mert közjegyző, ügyvéd, bank és ezt mindezt úgy, hogy szinte nem is volt dolguk velünk. Elment a nap, a sminkem fele (amit reggel felkentem) még este is fent volt és a tükörbe nézve még mindig nem értettem magamat.

Mára rájöttem, hogy ez a kényszeres és bosszús reggeli parádé miatta volt, mert oda kellett mennem és végignézni, ahogy lezárják az ügyet végleg. Számomra a sminkelés és a blog az igazi érték, amit örököltem tőle. Tegnap először, viszont nem lett tőle jobb kedvem és még csak nem is kötött le, csak felkavart...

Nem készültek posztok, sminkek, tesztek és videók sem, sajnálom, de remélem ennek is vége lesz és újra érteni fogom magamat!

Adios Krumplik!